A. M. Howel: A titkos csillagvizsgáló (szerkesztői ajánlás)
Mindig lenyűgöz a gondolat, hogy miközben megfőzöm a lágytojást, nyolcezer kilométert száguld a bolygónk az űrben, ebben a folyton táguló, rejtélyes és kiismerhetetlen térben, hatalmas kősziklák társaságában. Megreggelizünk, fogat mosunk, a gyerekek iskolába mennek, mi pedig nekilátunk a munkának, lemegy a Nap és felkel, és tudomást sem veszünk róla, hogy egy lávaként fortyogó, elképzelhetetlenül forró csillag fényében és melegében élünk.
Minden évben megünnepeljük, hogy a bolygónk egy kört tett körülötte, szomorúbbak vagyunk és fázunk, ha messzebb kerülünk tőle, örülünk, ha ismét közelebb fordulunk hozzá. Egyre bővül a tudásunk a világűrről, de az ismereteink réseit babonákkal töltjük ki: így volt ez 1910-ben is, amikor a ragyogó Halley-üstökös egyre közelebb ért a Földhöz, és üstökös elleni tablettákat kezdtek árulni, mert úgy vélték, a csóvában található gáz ártalmas az egészségre.
Ezt az időszakot választotta A. M. Howell a regénye témájául, a helyszín pedig egy igazi viktoriánus csodaház, tele gyógynövényekkel és a tetőn a titkos csillagvizsgáló kupolájával. Szerencsés vagyok, mert csupa olyan könyvet szerkeszthetek, ami gyerekként is nagy kedvencem volt (mint A titkos kert vagy a Jane Eyre), vagy amit én is lenyűgözve olvastam volna.
Ez a könyv játék, öröm és kaland, amit boldogan osztok meg a gyerekekkel, mert kellenek a történetek és a bátor lányhősök, akikkel azonosulni lehet és erőt meríteni belőlük. A fordítóval, Cséplő Noémivel is igazi öröm volt együtt dolgozni. A Halley-üstökös becslések szerint kétszázezer éve kering a pályáján, és még további tízmillió évig folytatja a keringést.
Legközelebb 2061-ben lesz látható a bolygónkról.
Nézzük meg együtt!
Kertész Edina
