Varázsszőnyeg és égig érő fa – Boldizsár Ildikó könyvbemutató
Teltházas volt a Puskin mozi nagyterme március 9-én este Boldizsár Ildikó új, Hogyan segítsek én terajtad? című könyvének bemutatóján, ami egyben ünneplés is volt: születésnapi és névnapi köszöntő.
Popcornillat repített minket a terembe, ahol szó esett a könyv megírásáról, a nehézségekről, gyászról, a borítóról; arról, hogy a mese bármely nyelven is íródjon, megértjük; és a segítőkről, akik oly sokfélék, mint az önmagunkban fellelhető hiány.
A „könyvbemutatónak álcázott ünneplést” Szűcs Péter indította, a beszélgetés moderátora.
Elsőként Dávid Anna, a Magvető Kiadó igazgatója beszélt, aki Örkény Az élet értelme című egypercesével kezdte, és a cseresznyepaprikával, melyet koszorúvá fonunk, és amelyben megtalálható a paprika és a madzag is. Olyan ez, mint az új könyv. Van benne paprika is, madzag is, és végül koszorúvá állt össze. Ezt követően egy Messenger-üzenetváltásból idézett arról, hogyan és miért módosult a borító. Ugyanis túl nagynak találtatott Seherezádé feneke.
Majd Szabó T. Anna köszöntését hallhattuk, aki egy régi és egy – erre az alkalomra írt – új verssel köszöntötte a szerzőt. Szűcs Péter is meglepetéssel készült: fehér és lila viola magjait ajándékozta Ildikónak. Ezek a magok egy a Titicaca-tó mellett élő öregembertől származnak, akinek kérésére kerültek most egy Péter számára fontos személyhez.
A köszöntések után elkezdődött a beszélgetés a szerző új kötetéről, mely a hetedik a sorban. És akárcsak a mesékben, Boldizsár Ildikó életében is jelentősége van a hetes számnak, mert három, öt és hét évente történnek nagyobb változások az életében. Hét évig tartott a kutatómunka a könyvhöz, és hét napon át nem tudta a szerző továbbírni a könyvet Morcsányi Géza és Tick Ervin halála miatt.
Szóba került az égig érő fa, életünk fejlődésének szimbóluma: mind egy fán haladunk előre, rekedünk meg vagy esünk vissza életünk során. A meseterápia alkalmával rájöhetünk, hogy hol is tartunk ezen a fán.
És elérkeztünk a könyv témájához, a segítőkhöz, mert a meseterapeuta is egy segítő. A könyvben hatvan segítővel találkozunk, bár az előszóban (a kézirat leadásakor) még csak ötvenkilencet említ a szerző. A hatvanadik segítő álmában jelent meg – az utolsó pillanatban, de még épp idejében. Ezek a segítők a mi hiányzó részeink: éppúgy hiányzik belőlünk valami vagy valaki, mint a mesék hőseiből, ezt a pluszt pedig a hős mindig a segítőktől kapja. Önmagában a mese nem gyógyít, csak az út, melyen végigmegyünk a saját mesénk és a segítő által. Mindenkinek megvan a saját meséje, amiben megleli önmagát. Meg kell találnunk ezt a mesét, és a segítőnket; küzdenünk kell, dolgoznunk magunkért, akárcsak a mesehősöknek.
Visszatértünk az égig érő fához, a családhoz, az unokákhoz, akik jobbá teszik a világot… és tehetjük mi is, ha végigjárjuk az utat, és felérünk a fa tetejére.
Végül előkerült még egy ajándék, egy varázsszőnyeg. Szűcs Péter Szaúd-Arábiából hozta Boldizsár Ildikónak, hogy repítse el mindig oda, ahol a leginkább szeretne lenni.
Hornyák Adrienn
