Maria Navarro Skaranger: Emily forever (részlet)

Ez a szegény lány, akit Emilynek hívnak, pont ma hét hónapja esett teherbe, de mostanra csak ketten maradtak, Em és a növekvő pocakja, Em és a gyerek, miután Pablo eltűnt, hogy állítólag elintézzen valamit. Igen, bizony, eltűnt. Tényleg így volt? Elintézek valamit, mondta Pablo, és bezárkózott a szobába két órára, Em a kanapén ült a nappaliban, tévézett, elbóbiskolt, amikor felébredt, Pablo még mindig a szobában volt, aztán kilépett az ajtón, vállán egy fekete táskával. Emily Pablóra pillantott, aki kifelé menet visszanézett rá. Emily azon tűnődött, hogy mi járhat Pablo fejében, hová készül. Pablo rákacsintott, becsukta az ajtót, kulcsra zárta, Emily tovább tévézett.

Eleinte még várta esténként, hogy hazajöjjön, hallgatózott, nem jön-e valaki felfelé a lifttel vagy a lépcsőn, figyelte, hogy megáll-e egy autó odakint a ház előtt. Sokadszorra próbálja felhívni, hosszan kicseng, mielőtt Pablo felveszi, tompán szól bele, Emily megkérdezi, hogy most mi van, erre Pablo azt feleli, hogy semmi, a hangja közönyös, Em pedig megismétli, hogyhogy semmi, erre Pablo azt mondja, nem tudom, hosszú szünet következik, időre van szükségem, egyedül akarok lenni, és van egy dolog, amit el kell intéznem Ousmannal. Em az ujjával dobol az ablakkereten, mi az, hogy egyedül, Pablo meg azt feleli, hogy szerintem legjobb lesz, ha egy darabig külön vagyunk, de Em nem fogja fel, hogy Pablo szakít vele, nem is akarja megérteni, vagy inkább nem jut el az agyáig, azt hiszi, hogy elintézik ezt a dolgot Ousmannal, és akkor vagy később Pablo felhívja, de ki tudja.

Emily egy pillanatra felfogja, hogy elhagyták, de ez csak egy pillanatig tart. Ha ilyenkor ránéz az ember, látszik, hogy a szeme beesett, karikás, tekintete fáradt (iszonyatosan fáradtnak érzi magát az ember, ha elhagyják), látszik rajta, hogy boldogtalan.

De talál húszezer koronát a hálóban egy műanyag zacskóban a párna alatt, megszámolja, és újra csillog a szeme.

Öreg nagynénje azt mondaná: De kicsikém, megesik az ilyesmi, átölelné, ringatná, Emily pedig visszaaludna.

Aztán felébredne, és akkor az ember legszívesebben megkérdezné tőle, hogy mi leszel, ha nagy leszel.

Az anyja azt mondta egyszer, hogy ha hajpántot és sminket akar venni, menjen el dolgozni, mint a többi lány (az anyja mindig annyira le volt égve a fizetés előtti utolsó hetekben, hogy Emnek telefonon kellett tőle engedélyt kérnie, hogy ehessen valamit, amikor egyedül volt otthon). Em bevitte egy élelmiszerboltba a kinyomtatott életrajzát és a jelentkezését, és megkapta élete első állását.

Új, fekete aszfaltutat építettek a ház elé, egy korláttal szegélyezett sötét ösvény vezet Em ajtajától a megállóig, ahonnan metróval megy dolgozni, kora hajnalban lép ki az ajtón (alig tud úgy kimenni az épületből, hogy ne figyelné valaki), a korlátba kapaszkodva lépked a peronig, nehogy elcsússzon a jégen, kora hajnalban ér be a munkahelyére, hogy mindent előkészíthessen. Kinyitja és elindítja a bankolj-a-boltban pénzautomatákat, Marewan bekapcsolja a számítógépet, készít egy smoothie-t, kimegy a vécére, eközben Em vizet forral, kávét főz. Kicipeli az újságkötegeket, állványra rakosgatja a VG-t és a Dagbladet-t meg az Aftenpostent meg még néhány kevésbé ismert újságot. Marewan kitesz egy széket az almarekeszek mögé, Em leül, kifújja magát, végre azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, átnézi a gyümölcsöket. Apró hibákat keres, vágást az almán, foltot a banánon, puha avokádót, amit a vevők előszeretettel nyomkodnak laposra, hogy a reklamáció után duplán visszakapják a gyümölcs árát. Piramist épít a narancsokból, letépkedi a kelkáposzta meg a bazsalikom néhány levelét, leszedi a paradicsom ágacskáit, majd visszaül a székre.

Em képes akár egész nap csak bámulni, szinte belefárad a szeme a nézésbe a sárgás neonfény miatt, míg végül Marewan megkéri, hogy dobja ki a szemetet, és menjen a kasszába.

Valamikor szünet előtt megigazítja az újságokat az állványon, hogy merőlegesen álljanak, amikor észreveszi, hogy az egyik címlapon szerepel egy kis kép Ousmanról, Pablo barátjáról. Belelapoz az újságba, egy rövid hír olvasható arról, hogy a rendőrség razziázott egy hírhedt oslói bűnöző, Ousman lakásán, ahol az ágyban egy súlyosan sérült, félig kómában lévő személyt meg egy csomó narkót találtak. Az áll ott, hogy aki tud valamit az ügyről, jelentkezzen.

Ahogy nagy szemekkel, tátott szájjal olvassa a hírt, nagyon ostobának tűnik, de a hír nem érinti kellemetlenül, sőt izgalmasnak érzi, mintha ő maga is benne lenne az újságban. Marewan rászól: Te meg mit művelsz, Em azt válaszolja: Semmit, de félretesz egy újságot, hogy később újra elolvashassa. A vécéből felhívja Pablót, aki nem veszi fel.