Kemény István: Lovag Dulcinea (részlet)
Aldonza Lorenzo talál egy ledöntött Don Quijote-szobrot
Aldonza Lorenzo talál egy ledöntött
Don Quijote-szobrot
Lovasszobrot
Itt radikális feministák jártak
Nemes antirasszisták
Eszmények lovagjai
Kolumbusszal téveszthették össze
Vagy más fehér férfiakkal
Lefújták festékkel
Aldonza Lorenzo felnevet:
Szívem Don Quijote
Otthon heversz
Teácskád szürcsölöd
Itt meg a szobrodat döntik
Súlyos tévedésből
Vagy csak egy kóbor helyzet
Téved helyettük
Mert kóborok ám
Kóborok a helyzetek
Kóborok az emberek
Mindenki kóbor
Csak a lovagok hipochonderek
A kóbor Aldonza Lorenzo nevet.
Dulcinea Aldonza Lorenzo feltett szándéka
Kóbor lány Dulcinea
Aldonza Lorenzo
Jár a világban
Lovag leszek
Megküzdök a radikális feministákkal
Nemes antirasszistákkal
És az ő ellenségeikkel
Nemes és nemtelen lovagokkal
Legyőzöm őket sorra mind
Párviadalban
De puszta életüket meghagyom
És esküjüket veszem
Hogy elmennek La Manchába
Az én szívem lovagjához
Az ágyában fekvő
Teácskát szürcsölő
Gyáván olvasgató szép
Don Quijotéhoz
És e szavakkal járulnak elé:
Páratlan lovag
A nagy hírű Lovag Dulcinea
Parancsa szerint
Ki párbajban sorra legyőzött minket
Nagy hírű lovagokat
Eljöttünk ide hozzád
Páratlanságod hirdetve utunkon
És ágyad lábához helyezzük
Életünket
Rendelkezz fölötte
Kényed és belátásod szerint!
Szabadidő
Lovag Dulcineának
Nincs szabadideje
Van mindenki másnak
De nincs Lovag Dulcineának
Neki küldetése van:
Az igazságért küzdeni
És meghalni érte akár –
Mindenki más
Kézimunkázik
Népitáncol
Véleményt befolyásol
Tudja mihez kezdjen
A szabadidejével
Mindenki más.
Lova
Lovag Dulcinea
Megy űrhajóval
Eteti az űrt
Űrhajóval
Egyél szépen űr!
Girhes kis űrhajó
Sovány falatka
Az űrnek
De sokáig kitart
Ha lassan
Türelmesen
Ízlelgeti és szopogatja
Az űr az űrhajót.
Lovaggá ütése
Térdelj le Aldonza Lorenzo!
Nem térdelek
Szabad ember nem térdel le
Csak legfőbb ura előtt
De téged nem is látlak ott
Az eseményhorizont mögött
Üss lovaggá
Valahogy máshogy!
Ahogy gondolod Aldonza Lorenzo
Akkor most az eseményhorizonton
Átdugom kardomat
Így már jó lesz?
Ez esetben letérdelek bárki légy is
És nézd el hetykeségem!
Lovaggá üthet engem
Aki át tudja dugni kardját
Azon!
Nem naiv
Lovag Dulcinea
Nem naiv
Csak szereti a hazugságot
Mert tudja hogy
Igazságot takar
És ő nem szereti az igazságot
Hanem érte lobog.
Fegyverhordozója
Lovag Dulcinea
Fegyverhordozója
Egy derék kövér robot
Nem érezteti soha
A köztük fennálló
Szingularitást
Elfogadja gazdájának
A hozzá képest kisállat
Lovag Dulcineát.
Menza
Lovag Dulcinea
Ifjú tudósokkal áll
Sorban a menzán
Vitatkoznak
Az idegen civilizációkról
Hol késnek ha vannak?
Egyik azt mondja:
Nincsenek
Mert ha lennének
Itt lennének már
Avagy te volnál az éppen
Rozsdás páncélú
Lovag Dulcinea?
Nem
Én csak kíváncsi voltam
A tudománynak
Erre a hírhedten
Szomorú pillanatára –
Most ejtek pár könnyet
És megebédelek
Itt a menzán.
Egy megérkezés
Amikor a semmiből érkeztem vissza
Születnem kellett volna
De ehhez
Ott és akkor
Nem álltak fenn a feltételek.
Születése
Mondd Lovag Dulcinea
Nem volna itt az idő
Végre megszületned?
Ha erre ő válaszolni tudna
Ő volna a kérdező –
Tizennégymilliárd évig
Hallgat tehát
Majd csendben
Egy kicsit zavartan
Megszületik.