Oravecz Imre: A megfelelő nap (részletek)
Ötvenötödik tél
Az ember felkel, felöltözik,
fát hoz be,
tüzet rak,
és kezét a kályha fölé tartva melegszik,
közben ki-kitekint az ablakon át a levegőbe,
mintha onnan várna valakit vagy valamit,
aztán haladéktalanul hozzálát napi teendői végzéséhez,
nem sietteti,
de nem is késlelteti a halált.
Foglyul ejtett ősz
A kutyák itatójából reggel kiborítom a belefagyott vizet:
a jég áttetsző, vastag hengerbörtönében egy sárga nyírfalevél.
Első hó
Leesett és mindent belepett a hó,
és utána mindjárt fagypont alá süllyedt a hőmérséklet.
Ez különös, eddig ismeretlen megnyugvással tölt el:
olyan, mintha a hidegben nem romlana tovább a világ.
November
Egy élénkpiros színű levél a juharfán maradt,
és most kitartóan rázza a szél.
Távolról olyan, mint reszkető, apró lángnyelv.
Téli terasz
1
Lehulltak a levelek,
nem vet többé árnyékot a cseresznyefa,
fényben fürdik az üres terasz, mint egy ravatalozó előtere.
2
A cseresznyefa kopár ágainak árnyéka hálózza be a verőfényben,
és a kerti bútorok nélkül legalább
kétszer akkorának hat, mint nyáron.
Hó
Láttam lent a Tarna-parton egy embert menni.
A hó egybeolvasztotta a partvonalat a háttérrel,
és ettől olyan volt,
mintha a levegőben lépkedhetne.
Téli udvar
Fél méter magas hótorlasz a ház sarkánál.
A hosszú, fehér pad taraja boltozatszerűen
lehajlik, mint a hullámé bukás előtt.