Ibsen: Peer Gynt (részlet)
(Bokros, füves kis domb. A mögötte fekvő kocsiúttól kerítés választja el. Peer Gynt egy gyalogúton jön be, gyorsan a kerítéshez megy, megáll, és ahol ellátni fölötte, körülnéz.)
PEER GYNT
Az már Haegstad. Pár perc, és ott vagyok.
(egyik lábával átlép a kerítésen, aztán meggondolja magát)
Ingrid hol van vajon? Magában kucorog?
(kezét szeme fölé tartva néz a messzeségbe)
Á, nem. Nyüzsög a nép, mint egy szúnyograj.
Talán nem kéne odamenni mégsem.
(visszahúzza a lábát)
A hátam mögött összevigyorognak,
és sugdosnak, hogy ég tőle a képem.
(járkál, szórakozottan tépdesi a leveleket)
Talán előtte innom kéne egyet…
Az lenne jó, ha meg se ismernének…
Vagy mégis az ital… valami tényleg
erős… akkor nem fáj, ha kinevetnek.
(hirtelen ijedten körbepillant, majd elbújik a bokrok közé)
(Emberek jönnek ajándékokkal, és mennek lefelé a menyasszony házához.)
FÉRFI (beszélgetés közben)
Az anyja félbolond, részeges volt az apja…
NŐ
Akkor nem csoda, hogy a fiú meg mihaszna.
(Az emberek továbbmennek. Peer Gynt nemsokára előjön, szégyentől piroslik az arca, néz az emberek után.)
PEER GYNT
Vajon nem énrólam beszéltek-e? (kényszeredetten legyint)
Mindegy, ebbe még nem halok bele.
(leveti magát a füves domboldalra, fekszik a hátán, keze a feje alatt, bámulja az eget)
De fura felhő! Tisztára, mint egy ló!
Még kantár is van rajta, meg nyereg…
Az meg vénasszony, seprűn ücsörög. (kuncog)
Anya az, ordibál utánam: hé, te disznó!
Állj meg!… (lassan lehunyja szemét)
Na, most tátva maradt a szája!
Peer Gynt halad az élen, egész sereg utána,
lován ezüst a dísz, a patkója arany,
neki meg kesztyűje és fényes kardja van!
Hosszú selyemköpeny röpül utána,
fényes kíséret léptet a nyomába.
Senki nem ül olyan délcegen a nyeregben,
senki vértjén a napfény nem csillog fényesebben,
egész tömeg tolong, hogy lássa:
minden ember a száját tátja,
a nők bókolnak, és mind azt susogja:
az ott Peer Gynt császár, s ezer lovagja.
Ő meg pénzt hajigál nekik marokszám:
csak úgy pattog a sok aranytallér az utcán,
mindenki gazdag lesz, akár a grófok.
Peer Gynt a tenger fölött lovagol most,
Anglia hercege a parton áll, és várja,
mellette Anglia minden leánya,
az angol császár és az összes főurak.
Mikor belovagol, mind talpra ugranak,
a császár koronáját lekapja, és azt mondja…
ASLAK KOVÁCS (a kerítés túloldalán jön társaival)
No lám! Peer Gynt megint részeg, mint egy szamár, ni!
PEER GYNT (felkönyököl)
Mi az, császár?
ASLAK (a kerítéshez támaszkodik, vigyorog)
Mi van, fiam,
nem bírsz fölállni?
PEER GYNT
Hogy az a… A kovács. Mit keresel te itt?
ASLAK
Vagy nem heverted még ki a lundei murit?
PEER GYNT (fölpattan)
Eredj innét!
ASLAK
Megyek, na, ne ugrálj már!
De te, öcskös… te hol bujkáltál,
hogy hetekig nem láttunk? Tán a hegyekben jártál?
PEER GYNT
Csodás dolgot vittem véghez, csodásat!
ASLAK (a többiekre kacsintva)
Na halljuk, Peer!
PEER GYNT
Nincs hozzá köze másnak.
ASLAK (szünet után)
Haegstadba mégy?
PEER GYNT
Nem.
ASLAK
Nem? Valami volt pedig
közted és a Haegstad lány közt, azt rebesgetik.
PEER GYNT
Te fekete varjú!
ASLAK (kicsit hátrál)
Most meg mit ugrálsz?
Ingridnek nem kellettél… majd akad más!
Jon Gynt fiának ne? Majd kerítünk neked
valami csinos kis süldőt vagy özvegyet…
PEER GYNT
Tűnj el!
ASLAK
Ne félj, majdcsak akad valaki ott neked!
Ingridnek meg átadjuk az üdvözleted!
(A társaság nevetgélve, suttogva távozik.)
PEER GYNT (egy ideig néz utánuk, majd vállat vonva elfordul)
Csak menjen férjhez! Mit érdekel engem
az a Haegstad lány? Fütyülök rá! (végignéz magán)
Fuj, milyen mocskos ez a nadrág…
Meg rongyos is. Újat kellene vennem. (dobbant)
A szívükből a megvetést egyetlen
kanyarintással mért nem metszhetem ki? (hirtelen körbepillant)
Mi az, mi van? Ki vigyorog mögöttem?
Hm, szinte láttam… Nincs ott senki.
Hazamegyek anyámhoz. (elindul felfelé, megáll, hallgatózik)
Rákezdte a zene!
(bámul, hallgatózik, lépésenként elindul lefelé, szeme csillog, dörzsölgeti combját)
És mennyi lány lehet! Tíz jut mindenkire!
Ördög-pokol… igen, ott a helyem!
De az anyám… még mindig ott csücsül odafenn…
(tekintete megint lefelé csábul, ugrál és nevet)
Teremtőm, ezek aztán ropják!
Az az ördöngös Guttorm úgy húzza, hogy na!
Mintha valami vízesés zuhogna!
Ha csak elképzelem azt a rakás csinos lányt…
Igen, ördög-pokol, ott a helyem!
(átugrik a kerítésen, és elrohan lefelé)
