Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Mindenki hazudik. Te is. Én is. És igen, ő is! Van aki ritkábban, és van aki szinte állandóan. Vannak kis hazugságok, féligazságok és pofátlan hazugságok. Van aki csak füllent, és van aki szándékosan félrevezet.

Az igazságnak is több oldala van, szokták mondani azok, akik leginkább a hazugság oldaláról közelítik meg a tényeket. Ezt mind tudjuk. Nincs benne semmi újdonság. Seth Stephens-Davidowitz kötete leginkább arra mutat rá, hogy hazugságok közepette éljük le az életünket, és ami a legrosszabb, folyamatosan hazudunk magunknak is. Igen! Talán a legtöbb frusztrációnkat az okozza, hogy nem vagyunk őszinték saját magunkhoz, és hazugságok közepette éljük le az életünket.

Nem kell azért annyira kétségbe esni, hiszen nem vagyunk egyedül ezzel. Talán segít a saját problémáinkat tisztábban látni, ha rájövünk arra, hogy rajtunk kívül még sokan, több millióan, vagy éppen több milliárdan küszködnek ugyan azzal, amivel mi is. A könyv segít szembenézni önmagunkkal és a hazugságainkkal.

Nem, ez nem egy önsegítő könyv! Seth Stephens-Davidowitz nem a hazugságok mibenlétét boncolgatja, csak rámutat a nyilvánvalóra. Hogyan teszi mindezt? A Big Data segítségével. Mivel korunk legnépszerűbb internetes keresőmotorja a Google, ami minden keresést eltárol, így van miből bányásznia a kutatóknak. Persze, a nagy adathalmazban tudni kell jól feltenni a kérdést, hiszen ellenkező esetben igen fals eredményeket kaphatunk.

Seth Stephens-Davidowitz kísérletet tesz arra, ebben a kötetben, hogy összehasonlítsa a kérdezőbiztosok által összeállított statisztikákat (pár száz, vagy pár ezer fős mintavételezés) a Big Data eredményeivel. Teszi mindezt szórakoztató formában, néha arcpirító kérdések boncolgatásával. Az olvasóközönség elé tárja a Big Datában lévő lehetőségek tárházát, miközben rámutat arra, hogy ez nem a bölcsek köve, hiszen mindenre nem kaphatunk választ, és vannak olyan területek is, ahol más módszerek a célravezetőek. Azonban nem csak a Google adathalmazát vizsgálta, hanem a Pornhub kereséseket is, és állami adatbányákba is betekintést kapott.

A Google keresések alapján jól kirajzolódott az USA választási körzeteinek beállítottsága, amivel meg lehetett volna jósolni, hogy ki is kerül az elnöki székbe. Tudjuk, hogy Trump nyert, bár még a mai napig nem nagyon akarjuk elhinni. Pedig voltak előjelei. Ő is gyűlöletkampányba kezdett, és annak ellenére, hogy Obamát követően az a hit terjedt el, hogy csökkent az Egyesült Államokban a rasszizmus, a Google keresések igencsak másról árulkodtak.

Miért nem tudták ezt a közvélemény-kutatások megmutatni? Nos, talán azért, mert az emberek hazudnak a kérdezőbiztosoknak. Jobb színben akarják magukat feltüntetni, ezért azt mondják, hogy elmennek voksolni, de még nem tudják, hogy kire fognak szavazni. Pedig vagy nem mennek el szavazni, vagy már jó előre tudják, hogy kire fogják leadni a szavazatukat. Csak éppen nem merik a másik ember szemébe mondani. De hagyjuk most egy kicsit a politikát és az idegengyűlöletet (erre majd visszatérek kicsit később, a hazai viszonyokra vetítve a dolgokat), és térjünk rá magunkra.

Szerintem mindenki tudja, hogy a férfiak mire a legkényesebbek. Igen, a legtöbb keresést a testükkel kapcsolatban a méreteikre indítják. Ez nem újdonság. De mi a helyzet a nőkkel? A mellbőség számít nekik? Hogy a férfiak a feszes, a szilikon vagy a természetes melleket szeretik jobban? Vagy a fenék mérete a lényeg? (Erre még visszatérek). Nem. Teljesen más izgatja a nőket, ha saját testükről van szó. Én is meglepődtem, de szerintem a hölgyek annyira nem fognak, ha kiderül az igazság. Ó, nem fogom most itt leírni. Inkább olvassátok el a könyvet.

A Big Data felhasználásával igen sok kérdésre megkaphatjuk a választ. Seth Stephens-Davidowitz kísérletet tett arra is, hogy bebizonyítsa, hogy a freudi tudatalatti mennyire működik kereséseknél. Azaz, az elgépelések mennyire tükrözik azt, hogy az ember valami teljesen másra gondol, mint amit keresni akar. Rossz hírem van a pszichológusok számára. Egyszerű statisztikával ki lehet mutatni az elgépelések számát, az amúgy is használt betűtévesztésekkel. Felvetődik a kérdés, hogy Freud tévedett, vagy nem használható mindenre a Big Data?!

Ha már itt tartunk, akkor nézzük meg a Pornhub keresésekből kialakult toplistát. Kicsit zavarba ejtő ez első tíz között szereplő vérfertőző akciókra való keresés a férfiak esetén. A nőknél pedig az erőszakos közösülések. Vajon ezek az eredmények mire utalnak? Valóban sok férfi szeretne közösülni az anyjával, a lányával, a lánytestvérével? A nők pedig tényleg azt szeretnék, ha megaláznák őket és erőszakos közösülésre kényszerítenék őket? Véleményem szerint itt még nem tartunk. Szerencsére Seth Stephens-Davidowitz sem tesz egyenlőségjelet a keresések és az emberi vágyak közé. Mégis érdekes terep, amire érdemes lenne több időt szánni, hiszen egyértelmű, hogy az eredmény valami mást is tartalmaz, amitől meg kellene tisztítani az adathalmazt.

De milyen jó lenne, ha az egészségügyben alkalmaznának Dig Data statisztikákat. Mennyi halálesetet meg lehetne előzni, ha időben felismernénk a betegséget? A tünetek előre jelzik a bajt, de nem mindegy, hogy milyen tünetegyüttes jelentkezik a páciensnél. Van akinél csak egyszerű hasfájásról van szó, míg másnál a hasnyálmirigyrák lehetősége is fennáll. Ha az orvos már a kezdetek kezdetén egy adatbázisból ki tudná szűrni, hogy mire utalnak a tünetegyüttesek, időben be tudna avatkozni.

Ó, mennyi jó oldala is van a keresések elemzésének. Jól szórakozik az ember, ha különböző trendekre keres rá (Google Trends). A könyv is igen szórakoztató eredményeket közöl az olvasóval, amin néha mosolygunk, néha nevetünk és néha meghökkenünk, esetleg elborzadunk. De felmerül az olvasóban, hogy a könyvben esetleg szerepelhetnek a saját keresései is? Igen. Mi is benne vagyunk. A Google az egyedi azonosítónk alapján szépen nyomon követi az életünk alakulását és a keresési szokásaink alapján dobja ki az eredményeket. Ismer már bennünket, jobban mint mi saját magunkat. A Facebookon úgyis csak a szépet, a jót és az aranyosat mutatjuk magunkról, amivel egy fals képet alakítunk ki magunkról az FB ismerőseink számára. De a Google és a Pornhub (és társai) ismerik a titkos vágyainkat, problémáinkat és terveinket.

A Google Trends-et használva jól kimutatható az is, hogy mikor vette át a kis, feszes, fokhagymagerezd fenéktől a hatalmat a halálcsillag méretű óriási fenék. Ugye, ismerős. Mindenhol az egész képernyőt betöltő alfelek vannak most divatba, és ez a trend igen sok munkát ad a plasztikai sebészeknek is. Változnak az idők, változnak az igények és változnak a méretek.

Jól szórakoztam, miközben a könyvet olvastam, mert Seth Stephens-Davidowitz stílusa könnyed, humoros és érdekfeszítő. A meghökkentő kimutatásai elgondolkodtatják az olvasót. Az eddig megismert világ egy másik oldalát mutatja meg nekünk, amit az emberek nem nagyon szeretnek közszemlére tenni, mégis ha név nélkül közlik ezeket, jót szórakozunk rajtuk (és magunkon, ha van humorérzékünk). Néhány fejezetben olyan dolgokkal is foglalkozik, amit nem szívesen beszélünk meg másokkal, és mi is a keresőtől várjuk a válaszokat. Sokakat megnyugtathat, hogy a problémájukkal, kételyeikkel nincsenek egyedül, és másokat is ugyanaz foglalkoztatja. Persze, ettől még nem fogjuk az FB posztolni, hogy hé, nekem is ilyen problémám van, ki van még így ezzel?

Múltkor, sörözésen viccelődtünk azon, hogy miért nem tudnak a nők parkolni. Mert a férfiak elhitetik velük, hogy a 20 cm kicsit kisebb, mint a valóságban. Ekkor feldobta valaki azt, hogy az átlagos méret mekkora lenne, ha nem méréssel, hanem közvéleménykutatás útján készítenének statisztikát. Nos, uraim?! Ki mondaná meg a kérdezőbiztosnak az igazat, és ki tenne rá pár centit? Gondolom ez attól is függne, hogy ki a kérdezőbiztos.

A szavaknak ereje van. Seth Stephens-Davidowitz is kitért erre a könyvben, amikor azt vizsgálta, hogy hogyan lehet megállapítani az újságok politikai beállítottságát, mindössze a cikkekben szereplő szavak alapján. Ez talán furcsán hangzik, de nem légből kapott elképzelés. Itt evezzünk egy kicsit hazai vizekre. Jól tudja mindenki, hogy a Google milyen oldalakat dob ki, ha beírjuk a keresőbe azt, hogy migráns, és akkor ha azt írjuk be, hogy menekült. Az első szót főleg a kormányközeli média használja, ugyanis eléggé pejoratív lett ahhoz, hogy negatív csengése legyen, és tartalmazzon egy adag gyűlöletet is. A második kifejezés már jóval szofisztikáltabb, és inkább az emberek együttérzésére apellál, hiszen csak az menekül, akit üldöznek, így segítségre szorul.

A fenti kimutatás alapján jól látszódik, hogy hogyan változott a keresések aránya. 2015. májusában és azt megelőzően még csak elvétve használták a keresőbe a migráns szót. Majd, amikor a kormány a zászlajára tűzte, hirtelen megemelkedett a keresések száma. Mindenki vonja le maga a saját következtetéseit az adatokból.

Manapság szinte mindenki az internetről tájékozódik. Az álhíreket igyekszünk szűrni (már aki), és próbálunk a releváns információkra hagyatkozni. De mindenki hazudik, ilyen-, vagy olyan okból kifolyólag. A legegyszerűbb példa, ha rákeresünk egy könyvre. Azt hinnénk, hogy ha a molyon vagy más könyves oldalon jó az értékelése, akkor nekünk is tetszeni fog. Nos, ott is előfordulnak hazugságok, hiszen ha valaki lepontoz egy könyvet, akkor előfordulhat, hogy mások számonkérik rajta. Ezért kicsit jobb értékelést ad, ami még belefér az elfogadható értékelés zónájába. Akkor kinek higgyünk? Talán annak, akinek hasonló az ízlése mint a mienk, és csak ritkán futunk lyukra vele.

Jól szórakoztam olvasás közben. Azt nem mondanám, hogy Seth Stephens-Davidowitz feltalálta a spanyolviaszt, de megmutatta, hogy vannak más statisztikák is, amik jobban működhetnek, mint a kis számú mintavételezésen alapuló kimutatások. A Big Data elemzés még gyerekcipőben jár, és bár vannak nagy eredményei, vigyázni kell az alkalmazásánál, mert igen félrevezető eredményeket is produkálhat. Erre a szerző is kitér a könyvében.

A könnyed és humoros hangvételnek köszönhetően, illetve a betűzdelt érdekességeknek hála, nem száraz a szöveg, és kíváncsisággal forgatja a kötetet az olvasó. Gyorsabban is a végére értem volna, ha nem jöttek volna az ötletek, hogy mire kellene még rákeresnem a Google Trends oldalán, vagy éppen összehasonlító elemzést akartam végezni az amerikai és magyar eredmények között. Jól elszórakoztam és érdekes kérdések merültek fel bennem. Persze, kétségeim is támadtak egyes eredményekkel kapcsolatban, amik szerintem nem állják meg 100%-osan a helyüket, de irányt mutatnak a további kutatások felé.

Nem kell halálosan komolyan venni a könyvben leírtakat, hiszen a kutatási módszer még kidolgozás alatt van, így előfordulhatnak tévedések is a kötetben. Viszont arra jó, hogy felhívja a figyelmet a Big Datában rejlő lehetőségekre, valamint arra is, hogy jobb lenne vigyázni, hogy mit osztunk meg a keresővel, illetve mire kattintunk. Hiszen Az vagy, amire klikkelsz!

A könyvet ajánlom mindenkinek, aki szórakozva szeretne rácsodálkozni a világra és érdekes tényekkel szeretne gazdagodni. Felső korhatár nincs, de alsót azért szabnék a Pornhubos keresések elemzése miatt. De az biztos, hogy aki kézbe veszi a kötetet, az egyhamar nem tudja majd letenni! Ha valaki úgy érzi, hogy hazudtam a bejegyzésben, az nyugodtan ossza meg velem. Lehet, hogy magamat is becsaptam, csak nem tudok róla?

A kötet végén lévő Jegyzeteket is érdemes átböngészni, mert igen érdekes információk vannak benne!

Forrás: Letya.hu