Könyves és filmes eljárások határán egyensúlyozva: Peter James új krimijéről

Peter James a General Press kiadásában megjelent legújabb krimije újra izgalmat hoz napjainkba. De mi lehet a szerző titka?

Gyermekkori évek

Peter James tehetsége már a középiskolai évek alatt megjelent, később pedig a Ravensbourne Film School hallgatója lett, és diplomázása után Kanadában helyezkedett el egy napi gyerekműsor munkatársaként, ahol egy idő után a szkripteket is ő írta, így kezdődött meg tévés karrierje.

Első sikerek

Első kriminovelláját 1981-ben adták ki Dead Letter Drop néven (magyar fordítása nem ismert), amiből ezeddig 13 millió példányt adtak el világszerte. 2017 májusában kiadott Meg kell halnod című regénye már 18 millió eladott példányszámnál áll, és azóta kiadott egyéb regényei is bestsellerek.

Hogy mi adja e regények sikerét, azt a General Press kiadásában augusztusban megjelent könyvön keresztül próbáljuk bemutatni – mert ez a könyv is méltán illeszkedik a Peter James-életműbe.

Könyves és filmes vonatkozások

A mű több nézőpontot és cselekményszálat felvonultat – eleinte nem tudhatjuk, melyik lesz kiemelten fontos és melyik kevésbé. A folytonosságot és a letehetetlenséget ez adja: mert az egész olyan, mintha egy minisorozatot néznénk, ahol a színek, szereplők, cselekmények váltják egymást, és ezekbe beletartoznak azok a mellékes részletek, amelyekre James talán eleinte meglepően nagy figyelmet fordít. A szerző forgatókönyvírói tapasztalata (és vénája?) itt mutatkozik meg. Nem könnyű a legjobb vágóképekkel, a megfelelő tartalommal megírni egy-egy jelenetet, de neki sikerül, és ehhez szükség van arra, hogy minden szálat, minden szereplőt és minden, a szereplőkkel és a bűnténnyel kapcsolatos információt megkapjunk. A cliffhangerek épp úgy vonzzák az embert a történet folytatására, ahogy megnézünk egy újabb részt egy sorozatból, és nem tudjuk abbahagyni.

Humor angol módra

A történet csavarosságán kívül az olvasás azért is élvezetes, mert James olyan fekete, sokszor tipikusan brit humorral fűszerezi nemcsak a beszélgetéseket, hanem az elbeszéléseket is, amelyek morbiditása az olvasót kibillenti az egyébként nehéz témákkal, és brutális részleteséggel megírt szövegből, és mosolygásra készteti. Azok, akik ezt a fajta humort nem kedvelik vagy nem értik, ilyen szempontból egy kicsit megtévesztő lehet, hogy a családon belüli erőszak, az online zaklatás vagy az öngyilkosság és gyilkosság témája hogyan lehet poénforrás, de James ezt olyan ízlésesen – és néhol abszurdan – foglalja szavakba, hogy még a legnagyobb izgalom és megrökönyödés közben is képesek vagyunk a mosolygásra.

Együtt nyomoz író és olvasó

Ezek a fent említett, sokszor tabusított témák adják az alapkonfliktust; az, hogy ez gyilkossággal végződik, az csak hab a tortán. Fontos ezekről és ezek esetleges következményeiről is olvasni, még ha a könnyedebb, sokszor leponyvázott krimi berkein belül is, mivel így az olvasó szembesül ezzel, és nem kell szöveget elemezni hozzá, hogy lássuk, a problémát nem az írói fantázia szülte, hanem velünk van a mindennapokban.

Ahogy egy jó sorozat vagy film, így ez a történet és a szereplők is bekúsznak életünkbe. A bűntény bonyolultsága minket is gondolkodásra késztet, és – ahogy az már lenni szokott – örülünk a végén, ha tippünk a gyilkos kilétére vonatkozóan beigazolódott. Mivel együtt nyomozhatunk a rendőrséggel a könyv lapjain keresztül, adott esetben szeretnénk beleszólni – hé, hát ezt elfelejtettétek időközben? Szeretnénk ott lenni a helyszíneléseken, hogy saját szemünkkel lássuk, mi lehet az, amit a rendőrök sem vettek észre? Milyen kapcsolati hálót felejtettek el feltérképezni? Mit tekintettek lényegtelennek, miközben mi érezzük, hogy az fontos lehet, mik azok, amik viszont nekünk fel sem tűntek volna, és elismerően bólogatunk kanapénkon, hogy miket észre nem vesznek, mire nem jó a technológia.

Összegzés

És hogy mire fog minket sarkallni a történet? Arra, hogy több Peter James regényt is elolvassunk, hogy átlássuk Roy Grace-nek az eddigi ügyeit, a rendőrségen belüli kapcsolatokat és a szereplők hátterét. Mert nem csak azért olvasunk krimit, hogy megfejtsünk egy rejtélyt, hanem hogy ezt olyan nyomozótársakkal tegyük, akik között otthonosan, családban vagy barátok között érezzük magunkat.

lirakonyvklub.hu / Pál Eszter