Margittay Edina még soha nem volt egymáséi. Dacára ezen a verőfényes, kora őszi reggelen kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán, melyen szerette a meg-megismétlődő metró és autó tülkölést nagyon, a felhangzó arab’s és székely nyelvet, valamint az Air-kondícionálások hűvösében ejtőző Romániai Nénikék tarka forgatagát. Kedvenc utcája volt!…

A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást. A hangzavarból is kihallani elragadtatott sikoltozásukat, szépen látszik az ablakomból, ahogy fluoreszkálva eltűnnek a kivilágított, hasas felhők között, majd fél perc, egy perc múlva visszazuhannak, gyorsabban, lassabban, attól függően, hogy kinyílt‑e az angyali ejtőernyőjük. Most ért véget az áramszünet,…

(Bokros, füves kis domb. A mögötte fekvő kocsiúttól kerítés választja el. Peer Gynt egy gyalogúton jön be, gyorsan a kerítéshez megy, megáll, és ahol ellátni fölötte, körülnéz.) PEER GYNTAz már Haegstad. Pár perc, és ott vagyok.(egyik lábával átlép a kerítésen, aztán meggondolja magát)Ingrid hol van vajon? Magában kucorog?(kezét szeme fölé…

ELSŐ FELVONÁS Díszes vendégszoba egy nagyon szép tengerparti kastélyban. Balról és jobbról ajtó. A színpad közepén garnitúra: kanapé, asztal, két karosszék. Hátul nagy ablak. Csil­lagos éjszaka. A színpadon sötétség van. Mikor a függöny felgördül, a bal oldali bejáratajtó felől hangos férfibeszél­getés hallatszik. Nyílik a bejáratajtó, és három szmokingos úr lép…

Nándi néni Micsoda nyár volt! Elemér szerette a nyarat, mások általában már szenvedtek tőle a forgácsolóműhely füstös, párás gőzében, ahol a gépek is a meleget árasztották, forró volt a marófejek alól kipattogó forgács, égetett a kész munkadarab, az emberek izzadtak, volt, aki fejfájást kapott, hányt, szédelegtek a hőségtől, itták a…

Válogatott elbeszélések és szatírák A kék huszár A hölgy, akiről itt szó van, olyan gazdag volt, hogy nemcsak hogy saját automobilján járt, hanem két évvel idősebb is volt, mint a férje. Az egész történet egyébként, ahogy itt következik, oly végtelenül egyszerű, hogy tulajdonképpen nem is volna szabad betűkkel leírni, mert…

••• Volt egyszer egy jósnő, aki mindent látott, a múltat és a jövőt, látott előre is meg hátra is, és volt egy nagy ceruzája, azzal írta le a jóslatait, nem kellett radírozni soha semmit, amit leírt, az úgy volt. Mindenki hozzá ment, őt kérdezte, és így a magyarok is elmentek…