Sánta kutya / Visz a vonat – Vámos Miklós dupla könyvbemutatója

Szeretettel meghívjuk Vámos Miklós dupla könyvbemutatójára! A könyvbemutatón a Sánta kutya és a Visz a vonat című könyvekről beszélgetünk.

Időpont: 2023. május 26. (péntek), 18:00 (Érkezés: 17:00-tól, helyfoglalás érkezési sorrendben.)
Helyszín: Átrium Színház, 1024 Budapest, Margit körút 55.
Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/103398629372000

FIGYELEM!
Az esemény regisztrációhoz kötött!
Regisztrálni az alábbi oldalon lehet: https://www.lira.hu/landings/vamos_202203/
A belépő díja 4200 Ft, mely összeg tartalmazza Vámos Miklós Sánta kutya című könyvét. A belépő díja a helyszínen fizethető, készpénzzel és bankkártyával egyaránt.

A bemutató után Vámos Miklós dedikál. Meglepetésvendéggel is készülünk!

Vámos Miklós a Visz a vonatról:

„Szeretek játszani. Íróként élvezem, ha nő lehetek, utána s előtte pedig férfi. Gyerek. Kutya. Néni. Bácsi. Szitakötő. Stb. Olykor egyszerre mindkettő. Párosan szép az élet. Vagy nem?

Az én nemzedékemben a fiúk vasutasok akartak lenni, apró gyermekkorukban. Az e kötetben összekerült dupla kisregény és a dupla (sőt, tripla) novellák a vonat, az utazás és a végzet bűvöletében íródtak. Zöld szemafort, nemes élményeket, üdvös társakat kívánok, mindannyiunknak.”

Vámos Miklós a Sánta kutyáról:

„A rossz többnyire férfiak műve. A jót inkább nőknek köszönhetjük. Egy élet a huszadik századi Magyarországon.

Egy lányé, nőé, asszonyé. Hit, hazugság, hála, tisztelet, bizalom, remény, igazság, szerelem, derű. Göröngyös út az Én-től az Ő-ig.

Férfitársaim, mondjuk ki, hogy a világ összes nőjébe kapaszkodunk, amikor az anyukánkhoz bújunk, s ugyanilyen alapon a világ összes nőjével szerelmeskedünk, amikor azzal a kiválasztottal. Becsüljük meg. Sose feledjük, hogy ők szülnek minket, és amilyen a sors, általában ők is temetnek el végül. Igazságos ez? Aligha. Jól tesszük, ha komolyan vesszük őket, s odafigyelünk rájuk, nem úgy, ahogyan szoktunk, hanem úgy, ahogyan ők figyelnek ránk meg a gyerekeinkre.

Ezzel a könyvvel igyekeztem továbbadni mindazt, amit nőkről és nőktől tudok, róluk és rólunk. Immár annak is húsz éve, hogy megírtam. Úgy érzem, egyre időszerűbb, sajnos és hálisten.”