Lucy Maud Montgomery: Író születik (beleolvasó)
Hajdanában, mielőtt még feje tetejére állt a világ, Emily Byrd Starr egy viharos februári esten magányosan üldögélt szobájában a Blair Water-beli New Moonban álló öreg házban. Olyan tökéletesen boldog volt abban a pillanatban, amennyire ember valaha is lehetett. Elizabeth néni ritka kegyet gyakorolt: a hidegre való tekintettel megengedte, hogy begyújtson a kis kandallójába.
Ragyogva égett a tűz, aranyvörös fénnyel árasztotta el az ódivatú bútorokkal berendezett, makulátlanul tiszta, kicsiny szobát. A széles párkányú, mélyívű ablakok jégvirágos üvegtábláira vastagon rátapadt a hó. Mélységet, titokzatosságot és sajátos bájt kölcsönzött a falitükörnek, amely visszaverte a kandalló előtt egy puffon kuporgó Emily képét, aki a New Moonban használatos fényforrás, két hosszú, fehér gyertya fényénél vadonatúj, fekete Jimmy-naplójába írt. Épp aznap kapta Jimmy kuzintól. Emily roppant örült az ajándékoknak, hiszen az utolsó, amelyet a múlt ősszel kapott tőle, betelt, és egy álló hétig elvonási tünetek gyötörték, hiszen egy „nem létező naplóba” nem írhat az ember.
Naplója ifjú, eleven életének meghatározó tényezőjévé vált. Bizonyos „levelek” helyét foglalta el, amelyeket gyermekkorában halott édesapjához írt, s amelyekben „kiírta magából” gondjait és aggodalmait, ám azokban a mágikus években, amikor már majdnem tizennégy az ember, úgyszintén akadnak gondjai és aggodalmai, főleg, ha Elizabeth Murray jóakaratú, ám nem túl gyöngéd irányítása alatt áll. Emily néha úgy érezte, megőrülne a naplója nélkül. A vaskos, fekete Jimmy-napló olyan volt számára, akár egy meghitt barát, titkot tartó bizalmas olyan ügyekben, amelyek kikívánkoztak belőle, ám túlságosan kényesek voltak ahhoz, hogy bármilyen élőlény meghallgassa őket. Üres lapokkal teli könyvek nem juthattak el egykönnyen New Moonba, és Jimmy kuzin nélkül Emily talán sosem jut hozzájuk. Elizabeth néni biztosan nem vett volna neki – szerinte Emily túl sok időt pocsékolt el „sületlenségek írására” –, Laura néni pedig nem mert ellentmondani Elizabeth néninek, ráadásul, ami azt illeti, maga Laura néni is úgy vélte, hogy Emily hasznosabb dologgal is elfoglalhatná magát. Laura néni tüneményes nő volt, de bizonyos dolgokat nem látott meg.
Jimmy kuzin azonban a legkevésbé sem félt Elizabeth nénitől, s amikor olyan ötlete támadt, hogy Emilynek esetleg újabb „üres könyvre” van szüksége, akkor az üres könyv Elizabeth néni korholó pillantásai dacára azonmód testet öltött. Épp aznap, a készülődő vihar ellenére bement Shrewsburybe, csak azért, hogy megvegye neki. Emily ettől volt olyan boldog a titokzatos, barátságos kandallótűz fényében, mialatt üvöltve cibálta a szél a New Moontól északra eső hatalmas, vén fákat, óriási hótorlaszokat épített Jimmy kuzin híres-neves kertjében, teljesen elsodorta a napórát, és kísértetiesen fütyült át a Három Hercegnőn – ahogyan Emily a kert sarkában álló három magas jegenyenyárfát nevezte.
Szeretem az ilyen késő esti viharokat, ha nem kell kimennem – írta Emily. – Csodás estét töltöttünk Jimmy kuzinnal a kertünket tervezgetve, és kiválasztottuk a katalógusból a vetőmagvakat és a palántákat. Ahol a legnagyobb hókupac van, a nyári konyha mögött, oda őszirózsa kerül, az Aranyosak mögé – ők most a téli álmukat alusszák egyméternyivel a hó alatt – virágzó mandula kerül háttérnek. Imádom vihar közepette megtervezni a nyári napokat.









