A gól az gól! – interjú Nagy László Krisztiánnal

Nagy László Krisztián két korosztályt is megörvendeztet, egy-egy foci témájú könyvvel. A meseregény után egy ifjúsági regénye is megjelenik.

Két focis könyvvel is jelentkezel Könyvhétre. Az erdei focibajnokságot, azaz a meseregényt, vagy az alsósokat megcélzó Csavard be, mint Domi korosztályát nehezebb szerinted megszólítani?

Nehéz összehasonlítani, mert másfajta kihívást jelentett mindkettő. Inkább úgy fogalmaznék, hogy izgalmas volt a kicsik után egy kicsivel nagyobbak helyébe képzelni magam, és az ő szemükön keresztül nézni a világot. Másra figyelnek, más kérdések foglalkoztatják őket, ezért máshogy kell megfogni a fantáziájukat is.

Mintha küldetésed is lenne, hogy attól, hogy valaki sportol, még olvasson is. Jól érzem?

Igen, ez volt az egyik legfontosabb célom. Nekem is van két fiam, és most egy egészen kicsi lányom. A nagyokkal igyekeztem megszerettetni az olvasást. A középső fiú nagy futballőrült, és nála is azt láttam, hogy a hobbiján keresztül könnyebben tud kapcsolódni a könyvek világához. Egy kötelező olvasmány sokszor távol van az olvasással ismerkedő gyerekektől, míg egy olyan írás, ami az ő hétköznapjaikról és kedvenc sportjukról szól, természetesebben szólítja meg őket. Észre sem veszik, és focipálya után már a könyv lapjain gurul tovább a labda.

Tóth Eliza, 11 éves előolvasód ezt írja: „Szuper könyv, nagyon tetszik, hogy a fociról szól és lányok is szerepelnek a csapatban, hisz én is focizom. Ha ezt elolvassák a fiúk, biztos sokan rájönnek, nem ciki a lányokat is bevenni a csapatba, illetve a lányoknak is sok önbizalmat adhat, akik szeretik ezt a sportot.” Ez volt a cél?

Nagyon jó volt ezt olvasni, mert pontosan ezt szerettem volna átadni. Mint említettem, van egy pici lányom, és rajta keresztül végre elkezdtem a világot egy másik szemszögből látni. Nagyon szeretném, ha úgy nőhetne fel még sok más kislánnyal együtt, hogy csak azzal kell törődnie, hogy mi az, amit szeret, és előítéletek vagy hátrányos megkülönböztetés nélkül csinálhatja azt, ami örömet szerez. Miminek nem kell kötelezően fociznia, de ha szeretne (és egyelőre imád), akkor tehesse ezt anélkül, hogy furcsán nézne rá bárki. Mert a gól az gól.