A fordító szemével – személyes könyvajánló Szabó T. Annától

Bozontkát rögtön megszerettem, mert pont olyan kiskutya, akivel a legjobban kijönnék, ha velünk élne – nálunk sok a szakács a házban, ő pedig a legjobban főzni szeret.

Számomra előnyös volt, hogy nem nézek sorozatokat, és Aniston filmjeit se láttam, úgyhogy a könyvre nem egy világsztár, hanem egy író munkájaként tekinthettem. Rokonszenves volt a szándéka, hogy segít azoknak a gyerekeknek, akik úgy érzik, nem találják az életcéljukat, és/vagy a családjuk árnyékában élnek. Én magam is olyan családból származom, ahol magasak voltak az elvárások, de csupa tudós közt felnőve mégsem tudós, hanem költő lettem, és ezzel a belső hangot, ösztönös hívást követtem – akárcsak a mesebeli Bozontka. Nagyon fontos, hogy a gyerekek higgyenek magukban, hogy később olyan munkát válasszanak, amiben örömüket lelik, bármi legyen is az, mert csak a mesterségével elégedett embernek van esélye a boldogságra.

Bozontkát eredetileg Clydeonak hívják, ez a nehéz név kicsit furcsa lenne magyarul, úgyhogy a kinézete alapján kapott magyar nevet.

A Bozont név ráadásul nagyon alkalmas a játékos szófacsarásra, és jól beleillik a magyar hagyományba, így csempésztem bele a Bozont családfába a fizikából ismerős Higgs-bozont és a nagy klasszikust, Bozzi urat is, ezzel egy pici plusz játékosságot adva az amúgy is vicces eredetinek.

Külön öröm, hogy az angol szöveg időnként rímel, úgyhogy én is laza versszövegként kezeltem a fordításban, mert így könnyebben olvasható, gyorsabban megjegyezhető, és jobban kirajzolódik a mondanivalója. Minden gyerekkönyvnek van valami üzenete a szórakoztatáson kívül, és akkor a legsikeresebb, ha elkerüli a direkt didakszist. Aniston könyve a humorral, a könnyedséggel és a színes, vidám képek és a velük folyamatos dialógusban álló szöveg laza lendületével éri el, hogy könnyed és szórakoztató legyen. Ugyanakkor kellően rövid is ahhoz, hogy egy óvodás vagy kisiskolás gyerek egy ülésben meghallgathassa vagy elolvashassa.

Jó játék volt fordítani ezt a frappáns kis szöveget, végigmosolyogtam, és tudom, hogy a gyerekek is hosszan fogják böngészgetni, ahogy sokadszorra is elálmodoznak a saját életterveiken, miközben a bozontos kutyacsalád tagjait: az őslénykutatót, a szörföst, a festőt nézegetik. Kalandra fel, hisz az élet is kaland, csak egy kis könnyedség kell hozzá. Meg persze erős hit önmagunk erejében, a belső hangban, ami elvezet majd idővel a hivatásunk szeretetéhez.

Szabó T. Anna