Nem fordítottunk elég figyelmet az érzésekre – interjú Sólyom Annával
Sólyom Anna legújabb könyve, A test bölcsessége gyakorlati útmutató, amelynek segítségével könnyebben vívhatjuk meg mindennapi csatáinkat lelki eredetű betegségeinkkel, traumáinkkal és a stresszes élethelyzetekkel. A Barcelonában élő író többek között testalapú terápiákkal, mindfulnesszel és tudatos mozgástechnikákkal foglalkozik. Dr. Máté Gábor orvos és író a következő szavakkal ajánlja a könyvet: „Ebben a ragyogó kis kötetben Sólyom Anna bebizonyítja, hogy a testünkben létezik egy mély és messze ható intelligencia. Ha követjük az általa kijelölt utat, ezt a bölcsességet felfedezhetjük saját magunkban – az egészségünk javára.”
Minek köszönhető, hogy valamilyen szinten elvesztettük a kapcsolódást a testünkkel? Egyáltalán, hogyan történt ez a „szakítás”?
A könyvben sokszor szó esik arról, hogy az érzelmek kapcsolatban állnak a fizikai testérzetekkel. Ezt manapság már nagyon sokan kutatják, azonban 40-50 éve még nem igazán foglalkoztak vele. Az okok közt megtaláljuk a sajátos kulturális, családi normákat. Vannak olyan családok vagy kultúrák ahol a haragot vagy a szomorúságot nem szabad kifejezni, máshol az örömet kell elcsitítani vagy a félelmet. Mondhatni azért szakad meg a kapcsolatunk a testünkkel, mert a saját esszenciánktól, a saját belső természetünktől válunk meg. Eljön a pont, amikor megtanuljuk felülírni a saját szükségleteinket, vágyainkat, igazságainkat, hogy megfeleljünk. Ezek az elhatárolódások, elnyomások napjainkban egyre kimutathatóbban vezethetnek különböző fiziológiai problémák kialakulásához.
A társadalmi és egyéb normáknak való megfelelés tehát egyfajta tabusítás?
Igen. Gondoljunk csak az utóbbi kétszáz évre, milyen történelmi helyzeteket éltek át a felmenőink – hányszor mozogtak a határok, hány háború volt. Nem csak a szüleinken, nagyszüleinken múlott, hogy mit tudtak nekünk megadni, közrejátszottak a külső tényezők is. A történelemnek, az emberiség szociális és kulturális fejlődésének mindannyian részesei vagyunk, és az elmúlt ezer évben nem fordítottunk elég figyelmet az érzésekre. Abban az értelemben, hogy létezik érzelmi szabadság, hogy hallgathatunk az ösztöneinkre, mert ha tetszik, ha nem, a nyakunktól lefelé bizony állatok vagyunk. Az utóbbi tízezer év gyors kulturális fejlődése nem változtatta meg a testünk fiziológiáját. Egykor a vadonban az ösztöneinkre kellett hallgatnunk a túléléshez, és ha ma elhanyagoljuk ezt a képességünket, abból még napjainkban is sok nehézségünk származhat. És ezzel nem a visszafejlődést propagálom, sokkal inkább azt, hogy tudatosan tudjuk megválasztani a lehető legjobb válaszcselekedetet egy adott szituációban.
Hosszú távon szerinted jó vagy rossz hatása lesz ennek a kicsit hidegzuhanyként érkezett, felébresztő hatású pandémiás időszaknak?
Én mindenképp bízom benne, hogy pozitív. Azt tapasztalom, hogy válaszként nagyon sokan elkezdtek belső tudatossággal élni. Ugrásszerű a fejlődés, amit nagyon jó látni. Persze ez nem mindenhol mutatkozik még meg, annyira szerteágazó a hatás, egy kis idő biztos kell még, hogy észrevegyük, mennyire átalakult a társadalmunk.
Mit tartasz a könyved legfontosabb üzenetének?
Van egy mondás, ami nagyon tetszik nekem. Így szól: „Nem csak jobban akarjuk magunkat érezni, hanem jobban akarunk érezni”. Mindenkinek megvan a szabad akarata és döntése ahhoz, hogy úgy élje az életét, ahogy szeretné. Ezt maximálisan tiszteletben tartja ez a könyv is. Viszont ajánl egy tíz héten át tartó gyakorlatsort, amit ha alkalmaznak az olvasók, akkor előfordulhat, hogy pozitív irányba változik az életük. Az a tapasztalatom, hogy minél pontosabban ismerjük magunkat, a saját mechanizmusainkat, hogy éppen hol vagyunk, annál inkább tudunk változtatni a jövőre nézve. A gyakorlatok úgy vannak felépítve, hogy fokozatosan mélyüljünk el, és egyre jobban megértsük, miért és mit érzünk. Onnan pedig mindenki elindulhat a saját felfedezőútjára, arra, amire igazán szüksége van. Nagyon fontos üzenete még a könyvnek, hogy bánjunk szeretettel magunkkal. Ha nem sikerül változnunk, ha visszaesünk egy régi szokásba, akkor is, ha értjük a háttérben álló mechanizmusokat, attól még lehetünk kedvesebbek magunkkal, ahelyett hogy ítélkeznénk magunk felett.
Mezősi Péter
