Nicholas Sparks: A kívánság (részlet)
– Mikor csináltad mindezt?
– Miután hazavittelek. – Amíg szunyókáltam. Ez a különbség kettőnk között. Ő dolgozik, én alszom.
– Hihetetlen! Nagyon köszönöm.
– Hoztam Bálint-napi ajándékot is.
– Már kaptam virágot.
– Szeretnék adni valamit, ami Ocracoke-ra emlékeztet. – Volt egy olyan érzésem, hogy soha életemben nem feledem a szigetet és a mai estét sem. Bryce a zsebébe nyúlt, elővett a kabátzsebéből egy piros-zöld papírba csomagolt apró dobozt, és átnyújtotta. Nagyon könnyű volt.
– Bocsánatot kérek, de csak karácsonyi csomagolópapírt találtam otthon – mondta.
– Semmi gond. Kinyithatom?
– Légy szíves!
– Én nem hoztam semmit.
– Megengedted, hogy elvigyelek vacsorázni, és ennyi nekem pont elég – felelte Bryce kedves mosollyal. A szavaitól hevesebben vert a szívem, ami nem először fordult elő mostanában. Kibontottam az ajándékot. Egy gyufaskatulya volt benne. – Dobozt sem találtam – tette hozzá bocsánatkérően. Kinyitottam a dobozt, és egy vékony aranylánc pottyant a tenyerembe. Magam elé tartottam, és megpillantottam egy kagyló alakú, kis aranymedált. A pattogó tűz felé tartottam, és a csodálkozástól szóhoz sem jutottam. Életemben akkor kaptam először ékszert fiútól. – Olvasd el, mi van ráírva!
Megfordítottam a medált, és közelebb hajoltam a tűzhöz. Nehezen, de kivehető volt az írás:
Ocracoke
Emlékek
– Gyönyörű! – suttogtam összeszorult torokkal, és továbbra sem tudtam levenni a szememet a medálról.
– Nem láttam még rajtad nyakláncot, ezért nem voltam benne biztos, hogy tetszene-e.
– Tökéletes – mondtam Bryce-ra pillantva. – Most már tényleg rossz érzésem van, amiért nem hoztam neked semmit.
– Dehogynem – felelte Bryce, és sötét szemében megcsillant a tűz lángja. – Emlékeket adtál cserébe. – Úgy éreztem, csak ketten vagyunk a világon, és a legszívesebben elmondtam volna, milyen sokat jelent számomra. A megfelelő szavakat kerestem, de nem találtam. Végül elfordítottam a pillantásomat. A tábortűz mögött nem látszott a tenger, de hallottam a partot mosó hullámok morajlását és a tűz pattogását. Sós tengeri levegő és füst illatát sodorta felém a szél, és egyre több csillag jelent meg az égbolton. Daisy a lábamnál kuporgott. Bryce szemébe néztem, és tudtam, hogy belém szeretett. Nem érdekelte, hogy más gyerekét hordom a szívem alatt, és az sem, hogy nemsokára elmegyek.
Pejkov Boján fordítása
Nicholas Sparks neve világszerte összeforrt az emberi, elgondolkodtató és megható történetekkel. Írói pályája mégsem indult könnyen. Pénzügyi szakon végzett, jogi tanulmányokat folytatott, dolgozott kiadóban, de volt ingatlanközvetítő, pincér, telefonos- és gyógyszer-értékesítő is. Legismertebb regényét, a Szerelmünk lapjait 1993-ban írta meg a szabadidejében, de csak két évvel később került kiadásra és rögtön az első héten a New York Times sikerlistájának az élére került. Sparks regényeiben arra keresi a választ, miként működnek emberi kapcsolataink, hogyan kötődünk egymáshoz, hogy a szeretet vagy annak hiánya mily módon fordít sorsunkon. Írói munkásságnak titka talán éppen abban rejlik, hogy tudja, a szeretet, a szerelem szenvedéssel is jár, hogy sorsunk sosem egyszerű, és a küzdelmeink meghatároznak minket. A kívánság című új regényében két olyan reményteli fiatalt ismerhetünk meg, akik nehéz döntés előtt állnak, találkozásuk és annak következményei pedig egész életükre kihatnak.
Fotó: Paulo Salud Photography
