Szolgálat a tavak mellett – Vonat mesék beleolvasó
A legtöbb ember képzeletében egy vonat így jelenik meg: elöl megy a mozdony, utána sorakoznak a különféle kocsik. Pedig manapság már gyakoriak az olyan vonatok is, mint például a svájci gyártmányú Stadler Flirt – ezt úgy ejtjük: flört –, aminek a hivatalos magyar nyelvű megnevezése: csuklós motorkocsi. Egy ilyesféle vonatban szabadon elsétálhatunk az első ablaktól a leghátsóig, sőt, meglepetten tapasztalhatjuk, hogy mindkét végén van egy vezetőfülke, amiből a mozdonyvezető irányíthatja a járművet. Magyarországon 123 darab Flirt teljesít szolgálatot, ez egész Európában a legnagyobb flotta, ami azonos típusú motorvonatokból áll!
Ekkora létszám esetében könnyű egymást helyettesíteni, ha valamelyik jármű épp nem tudja teljesíteni a kiszabott feladatát. „Fékpróbát kell tartanotok? Rendben, akkor egy másikat osztunk be ezen a héten arra a vonalra!” – Ám a motorkocsik nem mindig boldogok az ilyen döntések miatt.
Dante például, az egyik legcsendesebb Delfin – „De miért delfin?” „Nézd csak meg az orrát! Hát nem pont olyan, mint egy delfiné?” – soha nem panaszkodott. Engedelmesen vitte az utasokat Hatvanból Szolnokra. Szolgálatba állt Tatabányán, hogy Oroszlányba szállítsa az embereket. És közben mindig arról álmodott, hogy egyszer majd a Budapest–Fonyód vonalon teljesíthet szolgálatot.
Hogy miért nem oda osztották be – ki tudja? Dante soha nem háborgott, engedelmesen és pontosan végezte a feladatát. Nem késett, nem sietett; akkor jelent meg a kanyarban, amikor épp ott kellett tartania a menetrend szerint. Annyit állt az állomáson, amennyi elő volt írva a számára – se többet, se kevesebbet. Aki ismerte, az tudhatta róla, hogy gondos és pontos; azt pedig csak a legközelebbi barátai vették észre, hogy Dante bizony szomorú. Egyszer éppen a Déli pályaudvaron vesztegelt; volt egy szabad délelőttje a Budapest–Martonvásár vonalon délután kezdődő műszakja előtt. A sínek között szálló galambokat nézte, és olyan bánatosan sóhajtozott, hogy az már Delbónak, a közelben várakozó barátjának is feltűnt.
– Miért sóhajtozol, Dante barátom? Bánt valami? Elmerevedett a csuklód az ácsorgásban?
– Nem, nem, Delbó, nincs semmi bajom! Minden rendben van! – válaszolta a motorkocsi a szokásosnál vékonyabb hangon.
Még a végén elpityeredik! Ezt mégsem hagyhatom! – gondolta Delbó.
– Olyan szép ez a nap, öröm lesz végigszaladni a pályán! – próbálta jobb kedvre deríteni.
– Igen, neked öröm. Persze, megértem! – válaszolta Dante ugyanolyan szomorúan.
Delbót nem volt könnyű félrevezetni, és mivel a motorkocsi eldöntötte, hogy megvigasztalja Dantét, folytatta a társalgást.
– Csodálatos a tavak mellett futni a síneken! Biztosan te is mindig élvezed a tavaszias levegőt, ezt a ragyogó napsütést, a hangokat, az illatokat…
– Ó, hogyne! – válaszolta Dante, és elhallgatott.
Delbó úgy érezte, mintha Dante megbántódott volna. De vajon mi olyat mondott, ami rosszulesett ennek a kedves motorkocsinak? Tavaszias levegő… hangok… illatok… tavak… hopp, megvan!
– Te Dante! Jártál már valaha a harmincas vonalon?
– Nem… sajnos még sohasem!
Delbó fejében összeállt a kép. A harmincas vonal, a Budapest–Fonyód egy csodálatos pálya, ami elhalad a Velencei-tó mellett, majd végigszalad a Balaton déli partján is. Ez lehet Dante szomorúságának az oka: szeretne egyszer ő is a tavak mellett dolgozni, de valamiért mindig másik vonalon kap megbízást! Delbó nagyon szeretett volna segíteni a barátján, ezért lázasan törte a fejét, mit is tehetne. Végül széles mosoly terült el delfinorra alatt; rájött a megoldásra!
Hogy igazából mi történt aznap, senki sem tudta megfejteni. Amikor a 8.35-ös vonatnak be kellett volna állnia a peron mellé, hogy felvegye az utasokat, a mozdonyvezető fékhibát jelzett, és nem indult el. A helyére küldött motorkocsi – történetesen Delbó – légkondicionáló berendezése meghibásodott, így a vasúti forgalomirányítóknak más megoldást kellett találniuk.
Az épp a Déliben várakozó Dantét beállították a harmincas vonalra. Abban bíztak, hogy a másik két motorkocsi hibáját sikerül délutánig kijavítani, így valamelyikük képes lesz majd szolgálatba állni a Budapest–Martonvásár vonalon.
Mechler Anna: Vonat mesék nagykönyve
Hajba László illusztrációival
