Jó, ha nehéz témákról is tudunk beszélni – interjú Mészáros Dorkával

Írt már kalandválasztós könyvet kamaszoknak, krimit felnőtteknek, legutóbbi, A legnagyobb hülyeség, amit az életben csináltál című regényében pedig hat fiatal szövevényes kapcsolatáról és egy tragédiába torkolló hétvégéről ír. Mészáros Dorka kriminológus, kommunikációs szakértő és sokoldalú szerző, akit új könyve kapcsán kérdeztünk.

Legújabb regényed egy autóbalesettel indít, amiben hat fiatal érintett. Miért érezted úgy, hogy erről akarsz írni?

Amikor 2016-ban kriminológia mesterképzésre jártam, gyakornokoskodtam a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsnál. Akkoriban a tanács égisze alatt futott a Re-Akció, ami egy interaktív bűnmegelőzési program felsősök és tinik számára. Ennek az utolsó jelenete egy diszkóbaleset, azaz ittas vezetés miatti autóbaleset. Lemodellezték az egészet az ütközéstől kezdve a mentésen keresztül a roncs elszállításáig. Az ihlet akkor ütött be, amikor először láttam ezt a jelenetsort. Elképesztően megrázó és csontig hatoló volt: a tini színészek lógtak ki a kocsiból, ami égett, jöttek a mentősök, a tűzoltók, elvégezték a mentést. Tudtam, hogy szeretnék írni egy olyan történetet, aminek egy ilyen baleset úgymond a magja. Maga a téma is rendkívül fontos, hiszen szinte naponta történnek hasonló balesetek. Ha már csak egy olvasóm nem ül be ittasan a  volán mögé, miután elolvasta ezt a sztorit, megérte.

Fiataloknak szóló regényeidben nem félsz a bevállalós témáktól, mint például a bántalmazó kapcsolatok, szexuális visszaélések, alkohol- és drogfogyasztás. Szándékos a témaválasztás? Úgy látod, ezek a tizenévesek mindennapi életének részei?

Teljes mértékben szándékos. Úgy gondolom, nem lehet elmenni ezek mellett a témák mellett, és igen, részei az életünknek, ugyanúgy, mint az első szerelem, a teljesítménykényszer vagy a különböző iskolai rendezvények. Szerencsére nem mindenki találkozik súlyos és kemény problémákkal, nem kell azon rágódnia, hogyan dolgozzon fel egy-egy traumát. Ugyanakkor jó, ha a  nehéz témákról is tudunk beszélni, beszélgetni. Az lenne az ideális, ha a társadalom nem kezelné láthatatlanként mondjuk a bántalmazó kapcsolatot vagy a szexuális visszaéléseket, ha nem lenne tabu tinikkel – és felnőttekkel – a szexről, a tudatmódosító szerekről vagy a különböző függőségekről őszinte kommunikációt folytatni. Az ilyen jellegű történetek szerintem azért is jelentősek, mert megmutathatjuk rajtuk keresztül, hogy ezek valós problémák, léteznek, és ami még fontosabb, van megoldás. Minden gödörből ki lehet jönni. Sok múlik azon, milyen döntéseket hozunk, és kamaszkorban talán azt a leglényegesebb látni, hogy már felelősek vagyunk a saját döntéseinkért, legyenek azok jók vagy rosszak. Következményekkel járnak.

Korábban könnyedebb ifjúsági regényeid is megjelentek, de felnőtteknek szóló krimiket is írsz. Melyik műfajban, témában érzed magad a legotthonosabban? Máshogy írsz a  különböző korosztályoknak? Miben különbözik a munkamódszered?

Az igaz, hogy az ifjúsági könyvek esetén jobban szeretem, amikor komolyabb témákat is lehet boncolgatni akár a könnyedség mögé rejtve. Nem tudom megmondani, miben különbözik a munkamódszerem pontosan, biztosan ki lehetne szúrni a markáns pontokat, ha egyszer valaki megfigyelne egy-egy folyamatot, viszont bennem történetek élnek, azokat akarom elmesélni. A célközönség meghatároz, de nem az alkotás közben, hanem már akkor, amikor kipattan a fejemből az ötlet. Mindig tudom, hogy ez most egy krimi, egy ifjúsági könyv, egy fantasy, egy krimi-thriller vagy egy ifjúsági horror. A sztori dönt, nem én. Ami biztosan van mindig, az a lejátszási lista az adott könyvhöz. Addig nem is tudok elkezdeni írni, amíg egy történethez meg nem találom a megfelelő zenéket.