Paul Hollywood: Süssünk együtt!
– avagy a kékcsíkos ing talánya –
Elég sok szakácskönyv, receptmagazin, tévéműsor van mögöttem. Amelyekben nem csak a producer voltam, hanem a szereplő is. Emiatt kialakult egyféle kettőslátásom. Ezzel vettem a kezembe ezt a könyvet.
Az első lappergetés:
Okés! Van köszönetnyilvánítás és bevezetés az elején, a kötetben nagyon jó receptek és ínycsiklandó képek, a végén extra információk. Komplett.
A második pergetés, a másik szempontból:
Nehogymár! Mi a manó kell ahhoz, hogy valaki egyetlen ingben tolja végig a fotózást?
Mert tapasztalatból állítom: közben szerteszét szóródik a liszt. A már százszor használt élesztő 101. csomagja kitalálhatatlan okokból mégsem jó. Az órákon át kelesztett tészta a feltekeréskor elszakad. Aztán leesik a muffin, besüllyed a málna, kezdhetjük újra. Kérek egy új inget!
Szakácskönyvet publikálni hatalmas felelősség. Egy rossz krimit, vacak verseskönyvet be lehet csapni a sarokba, kicsit bosszankodni, aztán elfelejteni. Senkinek sem fáj igazán. De a szakácskönyv más.
Mert kimondatalanul is szerződés rejlik mögötte.
Vedd meg a könyvet, vedd meg az alapanyagokat — én cserébe köszönettel kézenfoglak, és elviszlek a célig. Fougasse legyen (70 . oldal)? Vagy tejeskalács (61. oldal)? Figyelj, mutatom!
És itt válnak el a jó könyvek a rosszaktól. Egy recept alapjait leírni 2 perc. Egy mindenki számára működő receptet közzétenni? Évek tapasztalatát kívánja.
Hollywood ebben zseniális. Mindent tud, mindent már százszor, ezerszer megcsinált, a receptjei kifogástalanok. De mint egy perzsa szőnyegszövő, tudja azt is, hogy igazi tökéletesség nincsen. Az csak egy idea, amelyre törekszünk.
Ezért hívja fel a figyelmet arra, hogy a kicsit rosszabb liszt kevesebb vizet vesz fel. Meg arra, hogy egy kevés olaj lágyít a tésztán, ehhez viszont igazodnia kell a sütési időnek. Hogy melyik a jó szoba-hőmérséklet, és hogy van-e érdemi különbség a friss és a száraz élesztő között.
És még ezernyi tipp, fogás, tapasztalat várja azokat, akik szerződést kötnek vele, megveszik ezt a könyvet.
Makulátlanul maradó kékcsíkos inget nem ígér, ahhoz az ő rutinja kell. De bármi más, ami megosztható, ott van a könyvben.
Akik Paul Hollywoodot a népszerű brit sütős tévéműsorból ismerik, tudják, mekkora elismerés egy kézrázás tőle. E könyv magyar kiadásával megnyílik a lehetőség, hogy virtuálisan mi csapjunk bele az enyhén lisztes tenyerébe, és mondjuk: szép munka volt!
Boldog, sikeres sütést kívánok!
Stahl Judit